You are browsing the archived website of the Maribor Theatre Festival - to visit current website, click here.

Maribor Theatre Festival — Archive 2010 - 2016

Hungarian portal Revizor about us

Saturday, 19 January 2013

Comprehensive text on the 47th Festival was published on web portal Revizor. Unfortunately, the text is (currently) available only in Hungarian language.

 

From: Revizor (http://revizoronline.com/hu/cikk/4215/47-maribori-szinhazi-fesztival/)

EGY, KETTŐ, SOK
47. Maribori Színházi Fesztivál
2012.10.26


Írjuk le külön is, mert lényeges a szám: negyvenhetedik alkalommal rendezték meg Mariborban Szlovénia legnagyobb színházi fesztiválját, amire idén – mivel a város Európa Kulturális Fővárosa – a szokottnál is nagyobb figyelem irányul. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.

A magyar különösen fejlett panaszkultúrával rendelkező náció, s hajlamos rácsodálkozni bármire, ami a térképen tőle – ha egy mód van rá – nyugatra fekszik és hogy, hogy nem, működik. Egy mindjárt fél évszázada létező, az évi bő száz szlovén színházi premierből a legjobb tizenkettőt egy helyre gyűjtő és nemzetközi zsűri által odaítélt díjakkal elismerő találkozó, ami mára tekintélyes nemzetközi programmal, a külföldi fesztiválmenedzserek munkáját segítő showcase szekcióval, változatos kísérőprogramokkal, valamint a színházi felsőoktatásban készült munkákat is bemutató programmal rendelkezik – nos, ez maga a mennyország egy rendszeres fesztiváljárónak. Aztán egy-két, a részleteket firtató kérdés után kiderül, hogy azért itt sincs kolbászból a színházak kerítése.


A megnyitón például a színpadra lépő kulturális miniszter hosszú és unalmas beszéde egy pontján a zsúfolásig telt nézőtér szabályos köhögőrohamát kapja útravalóul. Mint vendéglátóink elmondják, a közvélemény igen rossz néven vette, hogy tavaly óta nincs önálló kultusztárca: ide csapták az oktatást, a tudományt és a sportot is, deklarálva ezzel a terület nem lényeges mivoltát. És persze itt is vannak komoly pénzügyi gondok, de mindez a színpadokon (még?) nemigen látszik. A szlovének nem nagyon értik a magyar független színházi alkotóknak a rendszerben elfoglalt pozícióját (akik, ne feledjük, még egy fillért sem láttak az idei pénzükből két hónappal az év vége előtt), hiszen náluk evidensen a nagy, többtagozatos nemzeti színházak produkciói a progresszív, útkereső előadások is. A következő három előadást azért választottam a tucatnyi, Mariborban látottból, mert jól mutatják a szlovén színházi kultúra rugalmasságát és nyitottságát.


Egy ember áll csak a színpadon, mégis az az érzésem, hogy Marko Mandić több tucatnyian van. A szlovén színház legkeresettebb férfiszínésze ő, aki a Mandićgép című, szűk másfél órás bizarr monodráma (?) egyetlen szereplője. A Magyarországon is ismert, a színházi nyelv határait nem csak elméletben feszegető Via Negativa csoporttal együttműködve készült produkció a szlovén kritikuscéh szerint az elmúlt évad legjobb előadása. Miközben hallani szkeptikus hangokat a helyszínen is, melyek szerint ez talán nem is színház. Már hogyne lenne az, még ha kissé szokatlan is a rendkívül sokrétű színészi életmű szubjektív újrarendezése: Mandić az 1996 és 2010 közötti időszakban általa eljátszott (legtöbbnyire) főszerepekből válogat. Az üres színpad két oldalán ruhatartó állványok, tömve jelmezekkel, középen tekintélyes trónszék meg egy hatalmas kard.


Mandicgép
A sodró tempójú előadásban a színész egy-két kelléket kap fel, gyorsöltözések sorát produkálja a szemünk előtt, majd mondatokat, monológokat, szituációkat ragad ki és játszik újra egykori előadásaiból. A háta mögött kivetítve az elhangzó szövegek forrása: a szerzők Howard Barker, Caryl Churchill, Sarah Kane, Heiner Müller, Csehov, Ibsen, Szophoklész és még sokan mások. Amikor Mandić lejátszik egy jelenetet, jelmezét a földre hajítja, s már ugrik is a következő szerepbe, bújik is a következő bőrbe. A szövegtöredékek persze nem állnak össze egy "új” drámává, inkább laza tematikára épülő asszociációs lánc épül, amiben például szó esik születésről és halálról, anyákról és apákról, meg mindenekelőtt színházról. A nézőtéri fények szinte végig égnek, hiszen mi is szereplők leszünk, ha akarjuk, ha nem: Mandić a széksorok között rohangál, kevéske mérlegelés után kiválasztja áldozatát, akit ellentmondást nem tűrőn magával cipel a színpadra, s az illető így, akaratán kívül a drámairodalom jeles szerepeit "játssza” el némán és meglepve, vagy épp aktívan részt vállalva a játékban.


Ami pedig a legdöbbenetesebb, és mégis teljesen rendjén való ezen az estén, hogy Mandićnak nem lehet nemet mondani: ez a férfi egyszerűen mindent tud a színpadról, a testéről, a hangjáról, és igen, rólunk, az őt ámulva és rettegve bámuló nézőkről is. Merthogy Mandić színészetének nincsenek korlátai és határai, gátlástalan és féktelen a szó minden értelmében, valósággal lubickol a közönség kiszámíthatatlan reakcióiban. És mindezt deklaráltan és kizárólag értünk, nekünk teszi: miután habozás nélkül, szerepjátszó gépként áruba bocsátja saját testét és lelkét, megkér egy nézőt az első sorban, hogy a megadott pillanatban a kezébe nyomott pisztollyal lőjön majd rá. Dörren a pisztoly, az addig láthatatlan vérpatron tartalma szétfröcsköl a színész meztelen mellkasán, Mandić összeesik, mi bénultan nézzük. Aztán a beállt csöndben felpattan, kölykösen elmosolyodik és fogadja az ovációt.


Ketten ülnek egy asztal két végén. Közöttük mi, nézők foglalunk helyet, négyen-négyen az asztal két oldalán, mindenki elé krétával előre felírva a saját neve, majdnem úgy, mint egy nagyon előkelő, zártkörű vacsorán, pedig csak a maribori színháztól egy ugrásnyira lévő magánlakás amerikai konyhás nappalijában ülünk. Simona Semenič megjegyezhetetlenül hosszú című - A lakoma, avagy az ízletes holttest története, avagy hogyan találta magát Roman Abramovics, a nagyságos Janša, a 24 éves Julia Kristeva, Simona Semenič és a Z. I. monogram egy leheletnyi dohányfüstben – darabját egy éve egy ljubljanai lakásban mutatták be, jövőre pedig várhatóan a Wiener Festwochen tűzi műsorára. Az Ionesco-ra hajazó, monoton és repetitív, izgalmasan megkonstruált szöveg a nem-dramatikus színházat szeretők számára igazi csemege.


A lakoma avagy... (imázsfotó)
A fikció szerint mi nyolcan – és a címben szereplő többé-kevésbé titokzatos személyek – vendégek vagyunk azon a különös lakomán, amin közösen fogyasztjuk el a nagyon is élőnek tűnő holttestet. Az est rokonszenves házigazdája egy enyhén feminin vonásokkal rendelkező nyurga fiatalember, aki szemmel láthatólag nagyon izgul, hogy minden rendben menjen le – Branko Jordan hosszú-hosszú szövegében felkonferálja a címbeli, természetesen körünkben nem megjelenő résztvevőket, mindegyiküknél többször megismétli, hogy nem azonosak a valóságban hasonló nevet viselő közismert személyekkel. A gyönyörű, névtelen holttestet a törékeny szépségű Iva Babić alakítja: a tetem lassan jut csak szóhoz bőbeszédű vendéglátónk oldalán, akkor viszont rettenetes történetekbe fog bele. Gyerekek, lányok, asszonyok kínzásáról, megalázásáról, kivégzéséről beszél – egy prostituáltról, aki belehalt azokba a betegségekbe, amiket klienseitől kapott el; egy tizenhat éves albán lányról, akit saját apja lőtt agyon, azért, hogy megóvja becsületét; egy egyiptomi asszonyról, aki inkább felgyújtotta magát, mint hogy tovább tűrje a férjétől elszenvedett megaláztatásokat. Ismeretlen nevek, időpontok, helyszínek ömlenek ránk, a kedélyesnek induló este valóságos lidércnyomássá válik: abszurd dráma lett világunkból.


Sokan ülnek velünk szemben egy hosszú asztal mögött a Maribori Nemzeti Színház saját produkciójában, A madarak tanácskozása című előadáson. A XII. századi perzsa költeményből Peter Brook legendás előadást készített a hetvenes évek végén, Jernej Lorenci rendezése ez utóbbi szövegére támaszkodik. Azonban a közeg még tovább modernizálódott: talán egy konferencia vagy egy sajtótájékoztató készülődik, brainstormingra alkalmas flipchart táblával és más kellékekkel. A madarak vezetésére vállalkozó Búbos banka igyekszik kézben tartani az eseményeket: a már említett Branko Jordan játssza a demokráciapárti, de azért idővel már türelmét veszítő főnököt. Nem is csoda, ha a többiek kihozzák a béketűrésből: az egy-egy igen találó, többnyire könnyen azonosítható jellemzővel felruházott szereplő – kedvencem a mélán, álmosan maga elé bámuló Bagoly – ahelyett, hogy meghozná a Búbos banka szerint az életüket végre jó irányba terelő döntést, csupán akadékoskodik és hátráltat.

 


A madarak tanácskozása. A képek forrása: 47. Maribori Színházi Fesztivál
A szellemesen kivitelezett, elhúzódó előjáték, vagyis a konferencia összes tagjának a meggyőzése arról, hogy induljanak már el végre a megváltóként elképzelt Simurghhoz, kissé elaltatja a figyelmet – korántsem azért, mintha unalmas lenne, amit látunk, mindenesetre onnan nézve a végkifejlet több mint meglepő. Hosszas vajúdás után megszületik a nagy elhatározás, útra is kelnek az emberszabású szárnyasok, ám minél közelebb kerülnek a mitikus madárhoz, annál inkább megfeledkeznek a személyiségüket erősen meghatározó civilizációs normákról. Nem csak átvitt értelemben vetkőznek ki magukból: a könnyed, szórakoztató felvezetés után a káosz és a terror mélyére vet egy pillantást a néző, ahogy a meggyötört, szenvedő testeket maga előtt és körül látja. És a madarakkal együtt mi is rájövünk, hogy ez az ára annak, hogy mindenki rátaláljon a maga Simurghjára: meg kell tehát látnunk a napsütötte felszín mögött a mindent elnyelő sötétséget.
 

Szerző: Jászay Tamás


This site uses cookies for better performance and user experience. Do you agree to use of cookies?

Find out more

Cookies on our web page

Legal basis

The legal basis for the cookie policy notice is the EU E-Privacy Directive (Directive 2009/136) and the amended Electronic Communications Act (Official Gazette of the Republic of Slovenia, No. 109/2012) that entered into force in the beginning of 2013 and brought about new regulations governing the use of cookies and similar technologies for the storage of information and access to information, stored on users’ computers or mobile devices.

About cookies

Cookies are short text files that are sent from a website and stored on user’s computer, smartphone or any other device accessing websites through the Internet. They can be used to collect information on how users browse a website, and can thus adapt the contents of the website to users’ interests when they browse the same website in the future, ensuring the best user experience. A cookie usually contains a string of letters and numbers that is stored on user’s computer when they visit a certain website. Each time the user visits the website, the latter is notified of the stored cookie, thereby enabling recognition of the user.

The use of cookies on the Internet has been commonplace for quite some time. More information on cookies can be found at www.aboutcookies.org, including instructions on how to delete them.

Types of cookies

Strictly necessary cookies

These cookies let you move around the website and use its essential features. Without these cookies, services you’ve asked for (e.g. registration, shopping activities, safety, etc.) will not function.

Performance cookies

These cookies collect information on how visitors use a website with the purpose of improving their user experience (for instance, which pages visitors go to most often, etc.). These cookies do not collect information that identifies a visitor.

Functionality cookies

These cookies allow the website to remember your settings and choices you make (user name, language, region, etc.) and provide enhanced, personalised features. These cookies may track your actions on the website.

Targeting cookies

Tracking cookies are related to third-party services (e.g. advertising and social networks), such as the ‘Like’ and ‘Share’ buttons. These cookies may track your actions on the website. They are managed and hosted by third parties.

Cookies on this website

Cookie name Author Purpose
borstnikovo_frontend Maribor Theatre Festival The session cookie monitors your activity on the website; without it, each sub-site would consider you a new visitor. Therefore, it is required for the smooth operation of the online shop.
bcms_cookie_accepted
bcms_cookie_declined
Maribor Theatre Festival These cookies record your choice regarding the use of cookies on our website.
__utma
__utmb
__utmc
__utmv
__utmz
Google Analytics These cookies measure traffic on the website by means of Google Analytics (a service offered by Google that provides online analytical data).
Google Analytics privacy policy / Opt-out of Google Analytics
di
dt
psc
uid
uit
uvc
siteaud
ana_svc
atuvc
user_token
AddThis These cookies are set by AddThis social plugin.
AddThis privacy policy / Opt-out of AddThis
c_user
s
xs
presence
datr
ft
lu
sub
lsd
reg_ext_ref
reg_fb_gate
reg_fb_ref
wb
act
_e_3qqF_0
wd
p
Facebook These cookies are set by Facebook plugin.
Facebook cookies & similar technologies
__utma
__utmz
SID
LOGIN_INFO
use_hotbox
PREF
SSID
HSID
watched_video_id_list
demographics
VISITOR_INFO1_LIVE
YouTube These cookies are set by YouTube video player.
Types of cookies used by Google
_ga
__utma
__utmb
__utmc
__utmv
__utmz
SC
PREF
HSID
SSID
APISID
SAPISID
SNID
NID
GoogleAccountsLocale_session
AnalyticsUserLocale
GAPS
Google Maps These cookies are set by Google Maps.
Types of cookies used by Google

Cookie management

Cookies are stored and managed by the browser used by the user. The browser may limit cookie storage or disable it. Cookies stored by the browser may be deleted – for more information visit www.aboutcookies.org. Your decision regarding the use of cookies on this website can be changed at any time by clicking on the link Cookies.

Website management

Website Maribor Theatre Festival.